A gyermeki agresszióról

Napjainkban egyre inkább nagy hangsúlyt kap az agresszivitás kérdésre: egyre több az olyan gyermek, aki igen durván viselkedik társaival, irigykedik, veszekszik, stb. A szülők pedig nem tudják, hogy mi lehet ennek az oka vagy azt, hogyan oldják meg ezt a problémát.

Az agresszió egy erőszakos viselkedési forma, mely arra irányul, hogy valaki egy másik személyben kárt okozzon. Ennek jelei, kezdetleges formái már gyermekkortól megfigyelhetőek: erős tiltakozás, feszültség, szorongás formájában jelentkezik. Ezek a gyermekek ellenállást tanúsítanak, támadásba lendülnek vagy éppen magukba húzódva dühöngenek és belerúgnak pl.: társukba vagy a játékokba – titokban.

Az agressziónak számos oka lehet: ezek leginkább a családi háttérből fakadnak. A gyermeki agresszió egy elhárító mechanizmus a félelem, a fenyegetettség ellen. Félelmet és fenyegetettséget pedig több minden kiválthat belőlük:

  • ha hiányzik a családi melegség: ebben az esetben a gyermek nem érzi magát védettnek, nem bízik senkiben, fél a csalódástól.
  • ha elhanyagolják: ha nem figyelnek megfelelően a gyermekre, akkor frusztrálttá válik, csalódik, önmagára hagyatkozva képtelen megfelelően fejlődni.
  • ha nem értjük meg, mi zajlik bennük és mit szeretnének közölni: így egyedül érzi magát és dacolni kezd, ami agresszióba válthat.
  • ha egy rossz példát kezd utánozni: a kisgyerek számára szüleik jelentik a példát. Minél korábban kezdik el utánozni szüleiket, a környezetükben élőket, annál mélyebben épül bele fejlődő személyiségükbe a nagyok viselkedése, modora, vélemény nyilvánítása, beszédstílusa. Ha agressziót lát egy kicsi gyerek a családban, úgy érzi és gondolja, hogy ez a helyes modell és ezt kell neki is tenni, követni.
  • ha szóbeli erőszak éri: a gyermek ilyenkor elutasítva, megszégyenítve, bűnösnek érzi magát. A kicsi gyerekek érzékeny műszerként reagálnak a körülöttük lévő dolgokra, történésekre. Különösképp, ha azok szüleiktől – a legszeretettebb emberektől érkeznek. Ezért nagyon nagy a mi felelősségünk gyermekeink nevelésében!
  • a mértéktelen médiafogyasztás is okozhat agressziót: külső hatást jelent a televízió és a számítógép. Egy olyan külső hatást, melyre a gyermek mintaként tekint és utánozza azt. Ha túl sok agressziót lát a tv-ben, akkor ő maga is agresszívvá válhat.

 

Az agresszivitás orvosolható, csak az a fontos, hogy megfelelő példát mutassunk a gyermekünk számára!

Védjük meg őket a rossztól!

Ma már a legtöbb felnőtt érzi azt, hogy a gyermekek ebben a világban túl sok negatív hatásnak vannak kitéve. A gyermekekre pedig nemcsak a család, az óvoda, hanem a külvilág is hatással van. A kisgyermek a tárgyi, természeti környezetből szerzi mindennapi tapasztalatait, benyomásait. És a negatív élményeket is! E negatív hatások pedig ugyanúgy befolyással bírnak a személyiségfejlődésre, a magatartás alakulására, mint a gyermek társas kapcsolataira, énképének kialakulására és későbbi életvitelére. Szülőként ezért is próbáljuk meg óvni minden negatív dologtól gyermekünket. A kérdés az, hogy ez mennyire helyes dolog?

 

A 3-6 év közötti gyermekek igen nagy változáson mennek keresztül az óvodai évek során mind fizikailag, mind érzelmileg. Az érzelmi fejlődés pedig a legintenzívebb ebben az életszakaszban, ezért nagyon fontos, hogy minél több pozitív élményben legyen részük. Ezért nagyon fontos, hogy ebben az életkorban a minimálisra csökkentsük a feléjük irányuló negatív hatásokat. Mert igenis nagyon sok olyan negatív hatás érheti őket, melyet szülőként képesek vagyunk visszafogni: gondoljunk csak a durva beszédmodorra, az értékek nélküli felnőtt megnyilvánulásokra és az érzelmi eltávolodásra. Ha figyelünk rájuk, türelmet, időt és energiát szánunk arra, hogy kommunikáljunk gyermekünkkel, akkor csökkenthetjük bizonytalanságát, érzelmi labilitását és segíthetünk megoldani a benne zajló konfliktusait.

 

Sajnos bármennyire is figyelünk arra, hogy gyermekünket otthon semmilyen negatív hatás ne érje, minden külvilágból érkező negatívumot nem tudunk ”kizárni” sem szülőként, sem pedagógusként gyermekeink óvása érdekében. De képesek vagyunk valódi szeretettel figyelni rájuk, meghallani, megérezni gondjaikat és segíteni őket.

 

Lehetőségünk van tenni gyermekeink érdekében a negatív benyomások ellen! Elég ha csak apró szokásokat alakítunk ki, otthoni szabályokat tartanunk be, türelmesek, figyelmesek vagyunk és szeretettel közelítünk gyermekünk felé.

 

Szülői és pedagógus összefogással, közös értékteremtő neveléssel sikerülnie kell, ahol a nevelés- oktatás központja maga a gyermek! Ahol figyelünk rájuk, beszélgetünk velük, engedjük játszani és megtanítjuk tanulni, élni őket értékeink szerint. Akkor nem kell majd félelemmel arra gondolni; hogy védjem meg gyermekem a világtól!

 

7 tipp, amivel gyermekünket könnyebben beszoktathatjuk az oviba

Fontos, hogy nagyon sokat beszéljünk az óvodáról. Meséljünk neki arról, hogy milyen jó lesz neki az oviban, mert ott játszhat olyan játékokkal, amelyek neki nincsenek meg otthon. Illetve, hogy majd sok új gyermekkel fog találkozni, új barátokat szerezhet és így nem kell egyedül játszania. Mondjuk el azt is, hogy lesz egy vagy két nagyon kedves óvó nénije, aki majd vigyáz rá, amíg nem megyünk érte, így még félnie sem kell.

Néhány napig maradjunk ott vele az óvodában: az első pár napban valamelyik szülő végig maradjon vele, hogy ne érezze a gyermek azt, hogy hirtelen magára hagyták. Ebben a pár napban segíthetünk neki, hogy megismerkedjen pár új gyerekkel, hogy azokban a napokban, amikor már nem leszünk vele, akkor se érezze magát teljesen egyedül és képes legyen nyitni az új emberek felé.

Sose hagyjuk ott elbúcsúzás nélkül és ne csapjuk be, hogy rögtön jövök érted. A ,,Jövök érted rögtön! Nem kell itt aludnod, holnap már otthon maradhatsz.”- válaszok megzavarják az amúgy is kétségbeesett, bizonytalan gyereket. Ráéreznek szinte kivétel nélkül, hogy becsapják őket, és ezért azzal az ősi védekező reflexszel fakadnak sírva, amitől édesanyának, édesapának is könnyes lesz a szeme (sajnálat kivívása)

Elköszönés után már ne forduljunk vissza könnybe lábadt szemmel, mert így a gyermekünk megérzi a mi félelmünket/sajnálatunkat is, ami még bizonytalanabbá teszi őket.

Segítheti a beszoktatást, hogy ha a gyermekünknek megengedjük, hogy hozzon egy kedvenc játékot magával otthonról. Ez lehet plüss figura, autó, cumi vagy akár egy kis törölköző is. Ez a tárgy mindenképpen növeli a gyermek biztonságérzetét, mert az otthonra emlékezteti őt. Még jobb, ha elmondjuk neki azt is, hogy „Ez a maci majd vigyáz rád addig, amíg érted nem jövök.”

Előfordulhat, hogy néhány hét elteltével gyermekünk azt mondja, hogy nincs már kedve óvodába járni (mert megszűnt az új dolog varázsa). Ekkor legyünk nagyon határozottak és ne engedjünk a kérésének, mi szerint engedjük, hogy otthon maradjon, mert így nagyon nehezen fog beilleszkedni az óvodai csoportba.

A legfontosabb, hogy legyünk nagyon türelmesek gyermekünkkel, hiszen ez mindkettőnk számára egy nehéz időszakot jelent!

 

Miért jó (magán)óvodába járni?

Sokan – akik az otthonoktatás elkötelezett hívei – a kötelező óvodába járás ellen vannak. Nem értik, hogy egy gyermek számára miért jobb a fejlődése szempontjából, ha nem az anya mellett, hanem egy idegen közegben tölti napjai nagy részét. A kérdésfelvetés jogos, éppen ezért érdemes megvizsgálni a kérdést részletesen.

 

Ha a gyermek számára nincs lehetőség bekerülni egy közösségbe az iskola előtt, akkor túlságosan dominánssá válhat a személyisége, így igen nehezen tud alkalmazkodni, nehezen tud meghallgatni másokat és társai nem fognak érvényesülni mellette. Vagyis barátai sem lesznek, mert mindenki igyekszik őt elkerülni és ő sem fog senkivel társas kapcsolatot kialakítani.

 

Persze sok szülő számára riasztónak tűnik a hagyományos pedagógián alapuló, a férőhely-hiány miatt 25-30 fős csoportokkal működő óvoda. Ez érthető is, hiszen itt sokszor jogos az aggodalom, hogy egy pedagógus – legyen bármilyen képzett is – nem képes egyszerre ennyi gyerekkel foglalkozni, figyelni rájuk. Emellett még a közös foglalkozások is minden gyermek számára ugyanazok, nem az egyéni szintre szabott, vagyis a gyerekek közül némelyik számára unalmas lesz az adott feladat, némelyik számára pedig túlságosan megterhelő. A sikerélmény pedig egyik esetben sem jelentkezik.

 

Ezeknek a gyermekeknek találták ki a magánóvodát: itt kiscsoportokban foglalkozunk a gyermekekkel, a pedagógus minden gyermekre tud figyelni és képes összeállítani számára olyan feladatokat, melyet képességének és fejlettségi szintjének megfelelnek, vagyis a gyermek örömmel végzi el azt és a feladat megoldása során sikerélményben is van része.

 

Emellett egy magánóvoda segítséget nyújt a gyermek számára abban is, hogy megtanuljon alkalmazkodni: minden óvoda egy kis közösség – figyelni kell másokra, meg kell őket hallgatni, segíteni kell nekik stb. Ugyanakkor ezt várjuk el a társainktól is. Az óvoda tehát segít a közösségi kapcsolatok kialakításában is: a barátságok kialakításában például az óvoda a legtökéletesebb helyszín.

 

Ezért érdemes tehát a (magán)óvodát választani: segíti a gyermeket a társas kapcsolatok kialakításában, megtanítja alkalmazkodni és a kreatív feladatok során fejleszti is képességeit.

Óvodánkról

Egy 3-6 éves kisgyermek napjainak nagy részét óvodában tölti, itt szerzi meg első barátait, itt tanul meg alkalmazkodni másokhoz… Egy óvoda tehát ugyanúgy személyiségformáló közeg, mint a családi háttér. Így nem mindegy, hogy milyen óvodát választunk, hiszen az óvoda is fontos szerepet játszik abban, hogy gyermekünkből később sikeres, kiegyensúlyozott és aktív felnőtt váljék.

Óvodánk egy nyugodt, derűs, szeretetteljes légkört biztosít az Ön gyermeke számára, hiszen így érhető el, hogy a kisgyermek számára öröm legyen az óvodába járás valamint, hogy később a társadalom értékes tagjává válhasson; egy olyan emberré, aki megértéssel fordul mások felé, aki nyitottan kezeli a társadalmi problémákat és aki boldogan és kiegyensúlyozottan éli mindennapjait.

Nálunk minden gyermekkel éreztetjük egyéniségét, azt, hogy ő egy egyedi individuum, hiszen hisszük, hogy csak e gyermekek csak ekképp képesek elfogadni társaik különbözőségeit, mivel felismerik, hogy ők is ugyanolyan mértékben egyediek, mint a többiek. Ennek köszönhetően pedig képesek együtt játszani és tanulni. A gyermekekkel tehát megtanítjuk, hogy egyediségükön keresztül mégis egy közösséghez kapcsolódnak.

Mivel minden gyermeket egyedi, különös önálló személyiségnek tekintünk, így óvodánkban a gyermekek számára egyéni, sajátos fejlődési ütemének megfelelő differenciált fejlesztést dolgozunk ki és alkalmazunk. Ez igen könnyen megvalósítható, hiszen a kis létszámú csoportokban magasan képzett pedagógusok foglalkoznak az Ön gyermekével, hogy számára az óvodai évek a lehető legszebben és leghasznosabban teljenek el.

Óvodánkban a tanulás csakis játékos formában történik, hogy a gyermekek könnyedén elsajátítsák a különböző ismereteket. Különösen figyelünk a környezetvédelem nevelésre, és az egészséges életmód szokásainak kialakítására, formálására. Emellett az Ön gyermekét különböző játékokon keresztül hatékony kommunikációra tanítjuk, hogy később könnyen ki tudja magát fejezni az egyes szituációkban.

 

Válassza óvodánkat, ha az Ön számára sem mindegy, hogy milyen óvodába küldi csemetéjét!